Nyilas játszmák

A Nyilas ritkán indít játszmát, viszont annál gyakrabban válik mások játszmáinak áldozatává. Ezt azonban mindannyiszor emelt fővel és méltósággal viseli. Saját kétszemélyes játszmái közül legismertebb az "Enciklopédia" és az "Excelsior klub". Az első változat néhány csőbe húzó kérdéssel veszi kezdetét, melynek során napvilágra kerül kínos tájékozatlanságunk egy általa felvetett kérdés kapcsán. Ekkor a Nyilas jóindulatú leereszkedéssel előadásba kezd, s a barokk körmondatokból lassan-lassan kibontakozik, hogy nemcsak a terület országos szakértőjével hozott össze a sors, hanem azzal a kiválasztottal, aki a világon egyedül tényleg mindent tud a témáról. A második játszma során ("Excelsior klub") pedig csak ámulunk és bámulunk, mennyi híres ember nyüzsög Nyilas ismerősünk körül, s bár ezt ő csak könnyedén és futólag említi mint életének lényegtelen epizódját, az ilyenkor bennünk támadó növekvő zavar és kisebbségi érzés tájékoztat arról, hogy egy játszma szenvedő alanyaivá váltunk.

Ehhez hasonló lelkiállapot kezd elhatalmasodni rajtunk akkor is, amikor Nyilas barátunk vagy partnerünk "Példakép" játszmájába bevonódunk. Ilyenkor nem győzünk csodálkozni, hogy az általa tisztelt és becsült Nagyság (tanár, közeli rokon, nagyszülő) mennyi, tényleg csak szuperlatívusszal illethető tulajdonság és képesség birtokosa. Ezek elősorolása és dicsőítése a Nyilas számára valóságos napi rituálé, amin a részvétel minden közelálló számára kötelező. Lassan magunk is kénytelenek vagyunk elismerni: kész csoda, hogy a földgolyón egyáltalán testet ölthetett egy ennyire tökéletes ember, akiben a műveltség, nemesség, szorgalom, önzetlenség, közösségi érzés és lelki tisztaság ily tökéletesen egybeforrt. Ezek után eldönthetjük, vajon a továbbiakban is részt kívánunk-e venni ebben a meghitt kis személyi kultuszban, vagy inkább felszedjük a sátorfánkat és mihamarabb odébbállunk.

Bárhogy döntünk azonban, kisszerűségünk és jelentéktelenségünk kínzó érzése még hosszú éveken át makacs kísérőnkké szegődik. E játszma fonákjaként (amennyiben óvatlanul kimagasló teljesítményt értünk el valamely divatos területen) magunk válunk a Nyilas fanatikus rajongásának célpontjává. Ez a "Maga csodálatos, professzor úr" játszma, amelyről Eric Berne mindkét említett könyvében részletesen olvashatunk. A másik játszmatípust, amely a Nyilast jellemzi, akár egyszemélyes sorskönyvi mintának is tekinthetnénk, ha nem esnének oly gyakran mások is áldozatául. Kiindulópontját a Nyilasra jellemző "nagyban gondolkodás" képezi. A "Szarka farka" elnevezésűben csak kisebb léptékű ötletről, elgondolásról van szó, amely épphogy túlnövi a Nyilas rendelkezésre álló erőtartalékait, ám ennek XXL-es változatában, a grandiózus "Titanic" játszmában a főhős mindent és mindenkit egyetlen lapra tesz fel. A terv rendszerint már méreteiben is lélegzetelállító, a vele járó kockázat is hajmeresztő, de a spiritusz rektor szemében pillanatra sem huny ki az optimizmus lángja. Lobogó hittel sugározza magából: sikerülni fog! S csak mikor a család utolsó ingatlanát is elzálogosította, s az összes barát és ismerős pénzét is az utolsó fillérig befektette, derül ki, hogy egy elemi tényező sajnos kimaradt a számításból, és a vállalkozás menthetetlenül zátonyra futott.

S mert a Nyilas - optimista hevületében - még a legalapvetőbb biztonsági előírásokról sem gondoskodott (lásd a Titanic esetét), ezért ha mást nem is, de az évszázad legnagyobb katasztrófáját sikerült maradéktalanul megvalósítania. Nyilas sorskönyvek A fentiek szelídebb kiadású sorskönyvi változata a "Bábel tornya", illetve házilagos kivitelben a "Cifra palota". Itt a Nyilas véget nem érő építkezésbe fog, azonban már az alapok kijelölése mutatja, egy élet is kevés ahhoz, hogy (átvitt értelemben is) tető kerüljön az épület fölé. E jegyre jellemző továbbá a Mérlegnél már említett "Cukormáz", valamint "Rivaldafény" (vagy "Holland nappali") sorskönyv, melynek szereplői úgy élik életüket, mintha színpadon lennének. E változatnál hiába a csukott ajtók és a leeresztett redőnyök - a ruha éjjel-nappal makulátlan, a frizura pompás, a hanghordozás kimért. Minden hibátlan, minden tökéletes, és valójában a csoda tudja, hogy egy ilyen hímes fészekbe mért nem száll le soha a Boldogság Madara. Erős sorskönyvi késztetést hordoz a Nyilas jegyűek cím-, rang- és diplomagyűjtő szenvedélye.

Neve: "Manilai taxi". Ahogy a Fülöp-szigetek e turisztikai látványosságaira gazdájuk addig aggatja a karácsonyfadíszeket, lampionokat és szentképeket, amíg a karosszériából már az égvilágon semmi nem látszik, úgy tűzdeli tele magát a Nyilas is kitüntetésekkel, emlékplakettekkel és tiszteletbeli tagságot igazoló, körbeégetett, pecsétviasszal hitelesített, gót betűs pergamenekkel. E szenvedély élethosszig tartó elfoglaltságot biztosít e sorskönyv tulajdonosának, hiszen mindig akad valahol egy zsebkendőnyi hely, ahová egy díszdoktori oklevél még beszorítható.