Bak-énállapot (Nap, Hold, Ascendens vagy születési uralkodó a Bak jegyében; Nap, Hold vagy a születési uralkodó a 10. házban; Szaturnusz az 1. házban) A Bak olyan, mintha szüntelen leendő köztéri szobrához állna modellt. Amikor szól, higgadt, amikor cselekszik, átgondolt, amikor dönt, megfontolt. Minden szavának súlya, minden kijelentésének éle és sarka van. Vitába szállni vele nem érdemes. Aki versenyre hívja, alul marad. Ő a teknős, aki legyőzi a gyorslábú Achilleuszt. Nem sebességben, hanem kitartásban és szívósságban. Mert míg Achilleusz a távoli cél küszöbéhez érve a szívéhez kap és holtan összerogy, addig a teknős, bár hetekkel később cammog át a célegyenesen (s mit számít ez a kis idő az örökkévalósághoz képest?), ő veszi át a győztest megillető trófeát. A Bak ráér, a Bak kivár, az idő neki dolgozik. És ő a várakozás alatt sem tétlen.

Teszi a dolgát, mert tudja: a sok kicsi sokra megy. Ami időtálló, azt nem három nap alatt építették. A Bak megtapasztalta, hogy a dolgok mélyén rend van, s a világ alappilléreit örök törvények alkotják. Ő mélységesen tiszteli e törvényeket, és a maga módján a szolgálatukba áll. Ezért számára mindig az Ügy az első, az Ember (legyen az bárki) csupán másodlagos. Céljaival oly mértékben azonosul, hogy egy idő után már maga sem tudja az általa képviselt ügyet a saját személyétől különválasztani. Így lesz belőle egy apparátus arc nélküli tagja, a törvények szó szerinti betarttatója, lelketlen bürokrata, kérges szívű ellenőr vagy kíméletlen végrehajtó. Zászlaján ez áll: szükségszerűség , fegyvere pedig két szó: tilos és muszáj . A Bak a csúcsra tekint. Közben gondosan a lába elé néz, hogy minden kis lépéssel előrébb és följebb jusson. A kitüntetés számára nem jelent jutalmat - sem örömteli meglepetést, sem felmagasztosulást nem érez, mikor a mellére tűzik. Úgy tekinti: ha valaki, hát ő megérdemelte, s ugyan ki másnak járna, ha nem neki? Ha nem kapja meg az őt megillető elismerést, komorrá és keserűvé válik. S miként Orwell Állatfarmjában az öreg ló, ilyenkor is csak megrázza a fejét, és így szól: "akkor még keményebben dolgozom". És húzza az igát tovább. A Bak mindig komoly, mindig elszánt, végtelenül megbízható és a végletekig terhelhető.

Számára még a pihenés és a szórakozás is precízen megtervezendő, lelkiismeretesen végrehajtandó feladat. Úgy érzi, miként Karinthy: ő a Felelős Ember. Barátságát nem kezdi ki az idő, és a hűsége sem fakul meg az évek során. Fiatalon szinte koravénnek hat, a harmincas éveitől kezdve azonban mintha megszűnne öregedni. Olyan, mint a hegymászó: ha feljutott a csúcsra, ott már nem sokat időzik. Kitűzi zászlaját, és új, meghódítandó magaslatok után néz. Mint a halnak a víz, a Baknak a feladat az életeleme. Ha megvonják tőle, vagy ereje fogytán képtelen vele megbirkózni, úgy érzi, élete hiábavalóvá vált. A tétlenség megbetegíti, a fölöslegesség érzése elsorvasztja. A környezetében kedvelt Bak előrelátó, fegyelmezett és kötelességtudó ember. Olyan, akire hosszú távon lehet számítani, akire biztosan lehet építeni. Önfeláldozó barát, és kitartó, hű társ. Munkahelyén ő a legbiztosabb pont: az örökké túlórázó, a munkáját hazavivő, a mások helyett is dolgozó kolléga. Idővel ő lesz a szürke eminenciás, a vezetés nélkülözhetetlen támasza, a Tanácsadó.

Fiatalon tapasztalatát, öreg korában bölcsességét értékelik nagyra. Negatív tulajdonságai közül először keménységébe, szigorúságába, rugalmatlanságába ütközünk. A Bak emberi kapcsolatai - lekezelő, gőgös modora, részvétlen, hideg viselkedése s pesszimista, zárkózott természete okán - rendre zátonyra futnak. Sok konfliktusa támad anyagi ügyek kapcsán is, ilyenkor fukarságát és számító természetét hányják a szemére.