Szűz játszmák

A Szűz - nem-oké életpozíciójából fakadóan - a részletek túldimenzionálásának mestere. Ő az, akinek a színházban műélvezet helyett az jár a fejében, mi lesz ha rájön a szükség, s az előadást megzavarva kénytelen lesz az egész sort felállítani, hogy szégyenszemre kioldaloghasson a mellékhelyiségbe. Ő az, aki a Zeneakadémián attól retteg, hogy mindjárt csuklani kezd; síelésnél, hogy nem old ki a kötés; kempingezésnél, hogy éjszaka egy fülbemászó fúrja át a dobhártyáját; s repülőúton, hogy a gép személyzete mérgezett lazacot evett. Mivel azonban az ember társas lény, aggodalmai korántsem maradnak egyszemélyes problémák.

A Szűz az, aki kétségbeesésbe kergeti partnerét, családját, valahányszor elutaznak pihenni: a szálloda sohasem hasonlít a prospektusbeli fényképre, a szomszédok kibírhatatlanul hangosak, a tengerpart pedig szennyezett. Továbbá, ha a sors kifürkészhetetlen akaratából mégis minden ideálisan alakul, akkor ő az, aki az első délelőtt belelép egy tengeri sünbe, amelynek tüskéit köztudottan csak hosszas és veszedelmes operációval lehet eltávolítani, amire azon a barbár vidéken csak egy őrült vállalkozna. Ettől fogva már minden mindegy, a nyaralás egyszer s mindenkorra zátonyra futott, a legegyszerűbb azon nyomban összecsomagolni és hazautazni. A fenti "Prospektus" és "Tengeri sün" játszmához hasonló zajlik le, valahányszor a Szűz - engedve környezete unszolásának - beadja derekát, és megvásárol egy nagy értékű tárgyat ("Mégis a másikat kellett volna megvennem"), vagy lakást cserél ("Éreztem, hogy nem szabadott volna ebbe beleugrani"). S mert e játszmák éppoly változatosak, mint maga az élet, egyszerűen a "Hogyan legyünk boldogtalanok" gyűjtőnéven foglalhatók össze (utalva D. Greenburg és M. Jacobs hasonló című, sziporkázóan szellemes könyvére, melynek ott a helye minden Szűz éjjeliszekrényén).

Szűz sorskönyvek A Szűz szereti elkerülni a túlzott közelséget, s az intimitás és testiség veszélyes vizeire sem szívesen evez. Ez utóbbi amúgy is a komplikált és lényegében kikezelhetetlen fertőzések örökké megújuló forrása. Hála néhány megbocsáthatatlan, önfeledt ifjúkori éjszakának, ezek közül kettő-három benne is lappang. Tünetei azonban a drasztikus antibiotikus kezelések hatására olyannyira haloványak és elfedettek, hogy a Szűz éveket tölt urológiai és bőrgyógyászati rendelők várószobáiban, mire rájön, bizonyos betegségekkel - tetszik, nem tetszik - együtt kell élnie. Ez aztán egyszer s mindenkorra elveszi a kedvét a szerelem örömeitől, s kezdetét veheti a "Fenoftalein" vagy "Csengőfrász" elnevezésű sorskönyvi játszma. Az utóbbi lényege, hogy a Szűz egyetlen pillanatig se legyen képes ellazulni és átadni magát az ösztönök diktálta késztetéseknek, mert harminc másodpercenként fel kell ugrania megnézni, nem hagyta-e bekapcsolva az olajsütőt, bezárta-e a bejárati ajtót, vagy nem szorult-e be a papagáj feje az önműködő etetőbe.

E játszma hálószobán kívüli változata a Grimm-mesékből jól ismert "Borsószem királykisasszony" (vagy királyfi). A Szűz irtózik mindattól, ami szerves, élettől burjánzó, lélegzik vagy anyagcserét végez. Számára a világ elviselhetetlenül büdös, hangos, piszkos és rendetlen. Legszívesebben egy szennyeződésmentes kristályban élne, maga is kristályként, távol minden romlástól, leépüléstől és elhasználódástól. Állatot semmi pénzért nem tartana otthon, de még gyermekkori plüssmackója is kéthetente a mélyhűtőben éjszakázik, hogy a szőrére tapadt poratkák elpusztuljanak. Amikor a Szűz az anyagvilágban keres megnyugtató elfoglaltságot, akkor valamilyen aprólékos, különleges precizitást, gondosságot és odafigyelést igénylő munkába ("Sorvezető", "Könyökvédő") vagy hobbiba ("Barkács-szoba", "Gyufából Parlament"), illetve rendrakás- és tisztaságmániába ("Védőhuzat") menekül.

Ez utóbbi nála könnyen fordul totális rendteremtő kényszerbe, melynek neve: "DDT". Itt a sorskönyv tulajdonosa ugyan végérvényesen kiküszöböl egy zavaró tényezőt az életéből, ám vele vész minden és mindenki más is - hasonlóan a névadó rovarirtóhoz, amely mind egy szálig kiirt mindent, ami él és mozog (vitathatatlan tény azonban, hogy ebbe a kategóriába a kártevők is beletaroznak). A Szűz leginkább az elméleti munka területén talál magára. E tevékenység során boldog sóhajjal hagyja maga mögött a való világ zavaros, romlékony régióit, s emelkedik a szellem absztrakt és steril magasságaiba. Ilyenkor, ha íróasztalánál vagy könyve mögött keresed, (és nem vetted észre a kilincsre akasztott "Ne zavarj!" táblát), trikófelirata már több lépésről tájékoztat: "Csak a testem". Ebből formálódnak azután a "Szakember", a "Szobatudós" vagy a "Gyűjteményi gondnok" sorskönyvek.

S mert ezek végéről a Párkák elhagyták az utolsó fejezetet - a dicső véget vagy a tragikus bukás katarzisát - e sorskönyvek tulajdonosaira legtöbbször nyakig munkájukba merülve kopogtat a Halál, hogy azután íróasztaluk mellett essen ki kezükből örökre a toll vagy hulljon le orrukról a pápaszem.