Skorpió játszmák

Elgondolkodtató, hogy még a modern pszichológiai asztrológia képviselői is mily előszeretettel használják a vámpír vagy az ördög képét a Skorpió szimbólumaként. Pedig egy alaptípushoz tartozás semmiképp nem jelent, nem jelenthet erkölcsi kategóriát. Igaz viszont, hogy a Skorpió energiái éppen ott mozognak, ahol a legalacsonyabb az emberi lélek fájdalomküszöbe. Ha megértjük, hogy a jegy alapvető motivációja és életben tartója az intenzitás , vagyis a lelki magasfeszültség, beláthatjuk, hogy ezerszer könnyebb a folytonos szenvedés állapotát fenntartani, mint a perzselő és olvadásfokon izzó boldogságét.

A Skorpiónak élet, elevenség, láz kell, izgalmi állapot, örvény. Így aztán, ha egy párkapcsolat - a Skorpió megítélése szerint - ellaposodik vagy állóvízzé válik, ő e pocsolyát nyomban felkavarja, s biztos ami biztos, belécsúsztat még egy-két tűhegyes fogú piranhát is. A vétlen és gyanútlan partner, vérző lábát pánikban kapkodva, sokáig fel sem fogja, tulajdonképpen mi is történt vele ("Piranha" játszma). Más változatban a Skorpió hűvössé és távolságtartóvá válik, csak hogy megint átélhesse a hódítás vagy a meghódítottság izgalmát, és hogy dühöt, féltékenységet, szenvedélyt vagy szenvedést generáljon. Ez a "Jégember" játszma, melyben a Skorpió az egyik napról a másikra érzelmileg valósággal megfagy, s színtelen hangon közli társával végérvényes elhidegülését vagy egy másik személy iránt táplált olthatatlan szerelmét.

A partner ilyenkor rendszerint elsápad, remegni kezd, s minden kétségbeesését, félelmét a Skorpióra önti, aki ezt titkon és élvezettel szürcsöli. A Skorpió ezután (a várható érzelmi nyereség függvényében) akár újból izzásba kezd, s míg jege sisteregve gőzzé válik, a kapcsolat kétüléses szellemvasútja a parkoló vágányról sivító kerekekkel újfent berobog a kísértetkastély rémítő, ismeretlen sötétjébe. A "Délibáb" játszmában - a fentiekkel ellentétben - a Skorpió sohasem válik elérhetővé a reá vágyó partner számára, aki úgy kergeti-üldözi őt, mint szomjas vándor az oázis délibábját. Egy biztos: az érzelmek ellaposodásától itt sem kell tartani. Skorpió sorskönyvek A Skorpió saját magát sem kíméli. Trikóján ez a felirat áll: "Élj intenzíven és halj meg tragikusan". Ebből íródik azután a "James Dean" vagy "Akcióhős" sorskönyv, amely egyszerre több nyereséggel is kecsegtet. Naponta lehet ugyanis a szakadékba rohanó roncsautóból kiugrani ("Ilyenkor érzem csak, hogy élek"), mindeközben az aggódó rokonok és barátok aggodalmában lubickolni, végül pedig egyszer s mindenkorra elkerülni a már semmi izgalommal nem kecsegtető, meszes hátú, járókeretes öregkort.

A Skorpió szélsőségesen "életes" - és életellenes is egyben. Jelszava: behatolni, változni, változtatni. Amennyiben nem lesz belőle búvár, barlangász, nyomozó vagy analitikus ("Ásóbéka"), gyakran indul végeérhetetlen ezoterikus zarándokutakra (" A Grál keresése"). Ennek során csalódottan vándorol az egyik gurutól a másik megvilágosodást kínáló szektáig, s ha történetesen pszichoterápiában keresi önmagát, oda sem gyógyulni jár, hanem érezni a lelke mélyén kaparászó kutasz okozta kínokat. (Az utóbbihoz kapcsolódó sorskönyvi játszma az "Ugye, fájni fog, doktor úr?"). A Skorpió másik jelszava: kitartani a végsőkig. Jelképe az a második világháborús japán katona, aki húsz évvel a békekötés után is bozótharcot folytat egy eldugott banánsziget mélyén ("Dzsungelharcos"). E sorskönyvtípus legszebb irodalmi megfogalmazását a Brontë nővérek klasszikus regényében, az Üvöltő szelek ben nyerte; azóta is ez képezi minden sírig tartó, beteljesületlen szerelem ősképét. Az intenzitás poklába vezető legrövidebb utat nyilvánvalóan a társadalmi, erkölcsi gátak és tabuk áthágása kínálja. Erről mondja Berne, hogy az ilyen sorskönyveket "mások eleven húsával és vérével írják". Szelídebb változatában (melynek rendszerint mindkét főszerepét Skorpiók játsszák) a látszólag naiv áldozat végzetes szerelembe esik és hozzámegy egy perverz pszichopatához.

Az pedig, mihelyst elérkezettnek látja az időt, ővele (vagy közös gyermekükkel) meg is teszi mindazt, ami előre várható volt tőle ("Sade márki", "Kínzókamra", "Pszichothriller"). Ezután veszi kezdetét az "Inkább agyonütöm, mint beperelem" manőver, amely - a hatóságok ilyenkor tapasztalható különös vonakodása ellenére (s mindkét fél titkos megelégedésére) - mégiscsak a második lehetőségben ölt testet. Ez a "Börtönbe juttatlak, te gazember", melynek fordulói akár egy fél emberöltőt is felemészthetnek. S bár e zúttal az izzó gyűlölet köti össze a részt vevő feleket, a lényeg változatlan: a kapcsolat - előjelétől függetlenül - ugyanazon az érzelmi hőfokon él tovább. A fenti sorskönyvtípusok a "Nagymama szemüvege" összefoglaló nevet viselik. (Mert ugye nem igazán érthető, hogy Piroska nagyija mért nem veszi fel a szemüvegét, amikor ajtót nyit, s mért akarja makacsul elhinni a szőrös pofájú farkasról, hogy az egy nyolcéves leányka - ha csak azért nem, mert eközben gondolatai már a Vadász fényes puskája körül kalandoznak.)

Amennyiben az Olvasó úgy véli, hogy akiben ennyi fondorlat és kegyetlenség lakik, arra mégiscsak ráillik az "ördögi" jelző, akkor arra kérem, vegye fontolóra: a Skorpió belső világában a fent leírt folyamatok még önmaga előtt is rejtetten zajlanak. Mire elérik a felszínt, olyanok, mint egy vulkánkitörés: senki - ő maga sem - állhat oda, hogy két tenyerével az ömlő lávát visszatartsa. (Éppen ezért gyógyító erejű minden fény, amely a psziché lelki mélységeibe vetül, s láthatóvá teszi a még csupán formálódó, alaktalan magmát. Mert a Skorpió, ha e fény elől nem zárja el a lelkét, s megérti a pusztító és teremtő erők lényegi azonosságát, páratlan energiáját az élet és a kreativitás szolgálatába állíthatja.)