Rák-énállapot

(Nap, Hold, Ascendens vagy születési uralkodó a Rák jegyében; Nap, Hold vagy a születési uralkodó a 4. házban; Hold az 1. házban)

A Rák a legsebezhetőbb karakter. Elég egy durva szó, egy rossz hangsúly, egy meggondolatlan fricska, s ő, miként egy csiga, szarvait behúzza, és valósággal eltűnik a világ szeme elől. Keménnyé, rideggé, megközelíthetetlenné válik. Láthatatlan lelki csigaháza páncélként veszi körül. Kevés embert enged közel magához, ám azok szinte korlátlanul (ki )használhatják határtalan segítőkészségét, gondoskodó hajlamát.

A Rák számára a világ kétfelé oszlik: a körön kívülre és a körön belülre. A körön belül vannak azok, akikhez érzelmileg kötődik, akiktől nem kell tartania, akik rászorulnak vagy akikre rászorul. A körön kívül helyezkedik el mindenki más, aki ismeretlen, aki gyanús, akinek a szándékai nem tiszták és aki neki csalódást vagy fájdalmat okozhat. A belül dédelgetett sérelmek, fájdalmak teszik a Rákot hajlamossá az önsajnálatra, s arra való képtelensége, hogy segítséget kérjen, a nyafogásra és a duzzogásra. Kedvenc szava a negatív értelemben használt "úgyis" és "úgysem". Lelkében folyvást két bizonytalan körvonalú árny bolyong: a bűntudat és a szégyen kísértete. Problémái megfogalmazhatatlan, alaktalan magmaként forognak, fortyognak benne, s tökéletesen letisztult megoldásuk is hirtelen-váratlanul bukkan fel a zavaros mélységekből, mint Boticelli fésűskagylón álló Vénusza. Számára a legmegnyugtatóbb hely az otthona, a családi kör.

A Rák itt pompásan érzi magát. Szívesen béleli ki lakását olyan tárgyakkal, amelyekből a múlt levendulaillata árad. Amennyiben körülményei nem alkalmasak otthonteremtésre, a biztonsági zóna határát saját maga köré is megrajzolhatja. Ilyenkor valami megközelíthetetlen titokzatosság, fájdalmas zárkózottság lengi körül, s ember legyen a talpán, aki e varázst képes megtörni. Egészen más módja az önvédelmének, amikor páratlan humorérzéket fejleszt ki magában. A lényeg ezúttal is az, hogy senki ne szegezhesse neki a kérdést: " Na de komolyan - meséld már el, tényleg mi van veled?" A külvilágban a Rák csak hallgat és nyel. Nyeli a keserűséget, az indulatot, a jogos panaszt, a sérelmeket - egy ideig. Aztán, mikor már csordultig telt a pohár, az egészet egy váratlan, hisztérikus, törős-zúzós rohammal egy közelálló nyakába zúdítja. Nyersesége, brutalitása ilyenkor a Cro Magnon-i ősöket idézi. Szegény áldozat - szülő, házastárs, gyerek - legtöbbször teljesen vétlen mindabban, aminek ilyenkor a levét issza.

E kiborulás után a Rák végtelen megkönnyebbülést (és titkos, mardosó önvádat) érez - nem úgy a másik, aki kénytelen újraértelmezni a szelíd és visszafogott Rákról alkotott képét. A Rák pozitív esetben nem rejti el melegséget sugárzó, gondoskodó, segítőkész énjét. Társának, barátainak mindig készséges támasza, vigasza. Hozzá mindig mindenki haza érkezik. Otthonában forró teát, de még az utcán, futólag is legalább egy meleg pillantást kap tőle az ember. Sok fejfájást okoz azonban környezetének, ha negatív tulajdonságai kerülnek előtérbe: indokolatlan féltékenysége, túlérzékeny sértődékenysége és végletes zárkózottsága. Gyámoltalansága, önállótlansága is szélsőséges formákat ölthet. A legjobbat akkor tesszük, ha nem feszegetjük a Rák titkait, s nem tartjuk őt érzelmi bizonytalanságban.