Mérleg játszmák

Játszmákat akkor indítunk, ha célunkat - a nyílt kommunikációtól s a vele járó esetleges konfrontációtól tartva - fondorlatos és rejtett manőverek segítségével kívánjuk elérni. S mert a Mérleg semmitől sem irtózik jobban, mint a konfliktustól, ezért gyakran nyúl a játszma eszközéhez. Ennek legenyhébb fajtája - melyet akár időtöltésnek is tekinthetnénk, ha leleplezése nem keltene bennünk kellemetlen érzéseket (ez ugyanis a játszmák ismérve) - a "Lúdanyó meséi". Ártatlan hazudozásokról van szó, a megtörténtek kiegészítéséről és átszínezéséről, amelynek célja nyilvánvalóan a figyelem és az érdeklődés felkeltése.

Ennek fűzött és bőrkötéses változata az "Ezeregyéjszaka meséi", melynek során a naiv hallgató elé csodálatos, elképesztő és bizarr kalandok kerülnek a Mérleg tálalásában. A másikban csak nagy-nagy sokára üti fel fejét a zöldszemű gyanú, hogy mindvégig az orránál fogva vezették, s a szövevényes saga az első betűtől az utolsóig csupán a fantázia terméke. Ám aki ebben rút becsapást vagy aljas manipulációt sejdít, azt meg kell nyugtassam: e konfabuláció a Mérleg kényszeres manővere csupán, amelyben (legalábbis ő úgy tekinti) mindenki egyenlő mértékben megkapta azt, amire vágyott - mi egy izgalmas történetet, ő pedig a hősnek kijáró csodálatot és elismerést. A Mérleg alapvetően társas lény, így a számára kényelmetlen vagy unalmas feladatok elvégzésébe bámulatos könnyedséggel von be másokat. Játszmaszinten ennek enyhébb formája az "Egyedül nem megy", kiteljesedettebb változata pedig a "Kőleves".

Ez utóbbi arra a mesére utal, amikor egy vándor úgy főz egy darab kőből levest a falu szeme láttára, hogy folyvást ezt-azt, ízesítés címén, belerakat a fazékba. Végül a pompás levesért, amelyet mások főztek, mindenki neki hálás, mindenki őt ünnepli. Az asztrológiai jegyek közül a Mérleg rendelkezik a legtöbb párkapcsolati játszmával. Már kapcsolatainak kezelése is gazdag játszmaelemekben. Ezek összefoglaló neve: "Varródoboz". Ugyanis mint egy varróskatulyában, amelyben egy idő után fonal, zsinór és cérna áttekinthetetlenül és reménytelenül összegubancolódik, úgy lesznek a Mérleg környezetében követhetetlenek, átláthatatlanok és kibogozhatatlanok a kapcsolati szálak. Mert a díszes kis dobozból csupán egyvalami hiányzik: az olló. Így hát a Mérleg életében minden kötés és kapcsolat vég nélkül fenntartható és fenntartandó, akár párhuzamosan és többszörösen is, egészen az átláthatatlan összeszövöttség állapotáig, amelyet (megfelelő eszköz híján) elvágni, kibogozni nem tud - vagyis képtelen bármiféle szakításra. Az is igaz, hogy a kapcsolatok szövevényében rekedt partnerek sem veszik elő szabadulásuk érdekében a kisollót, ugyanis e terhes kötés még mindig ezerszer édesebb számukra, mint a elválás keserű gyötrelme ("Mézesmadzag"). Kapcsolati játszma még a "Lovagi torna", amelyhez általában két, egyformán esélyes udvarló szükséges. A játszma bevezetőjeként a Mérleg leány ártatlan őzgidatekintettel tudatja mindkettőjükkel, hogy képtelen közöttük dönteni. A férfiak nyomban kardot rántanak, s vég nélküli viaskodásba kezdenek, hogy bebizonyosodjék, ki közülük az Egyedül Méltó és Érdemes.

A várkisasszony általában az ablakából nézi a küzdelmet, s a nemes lovagok olyannyira el vannak foglalva azzal, hogy nemes főtartással osszanak ütést és védjenek ki vágást, hogy észre sem veszik, mikor a leányszoba árnyékos hátterében már új szereplő, egy hetyke bajszú sziluett pomádézza haját a fésülködő tükör előtt. Őszintébb, bár semmivel sem kíméletesebb játszma a "Csiki-csuki". Ebben a Mérleg először emelkedő hangsúllyal "igent" mond (bárkinek bármire), ám kisvártatva ereszkedő hangsúllyal hozzáteszi: " .de mégsem". A másik fél erre megzavarodik, először magyarázatot vár, azután úgy gondolja, talán nem tett meg mindent az adott ügy érdekében, s elhatározza, ezúttal belead apait-anyait. A Mérleg ennek láttán meghatódik, megbillen, s megint így szól: "Igen." - csakhogy ismét emelkedő hangsúllyal (a folytatás kitalálható). A Mérleg által preferált kapcsolati játszmák a "Várószoba" sorskönyvben összegződnek. Ebben a Mérleg képtelen akár "igent" akár "nemet" mondani rajongóinak (lásd: "Lovagi torna" vagy "Csiki-csuki") - míg ezek, türelmük és vérmérsékletük szerint csak ülnek a lelki várószobában, egyre csak ülnek, s csüggedő reménnyel arra várnak, hogy az ajtó egyszer mégiscsak kinyílik, és szólítják őket. Nem állíthatjuk, hogy a Mérleg előbb-utóbb nem válik maga is áldozatává a játszmáinak (mert ugye addig jár a korsó a kútra.), ám az szinte hihetetlen, hogy vesztes helyzetét hogyan képes azon nyomban egy újabb játszma kiindulópontjává tenni.

Ez a "Sárba tiport igazgyöngy", melyben a kedves és szelíd Mérleg a zord és rideg körülmények, valamint a durva és szívtelen emberek áldozataként tekintget körbe a (természetesen tüstént a helyszínen termő) Megmentőt keresve. S bár a régi nagy gubanc a sárban hever, íme, itt egy tiszta, naiv tekintetű ember, aki készséggel áll neki hősünkkel új fonalat gombolyítani. Mérleg sorskönyvek A Mérleg győztes típusú élet-forgatókönyveinek vázát a népszerűség és a személyes sikerek alkotják. Ezek a mindenki által ismert "Médiasztár", "Topmodell", "Popcsillag", "Az iroda kedvence" és az "Engem mindenki szeret" sorskönyvek. A vesztes típusú Mérleg forgatókönyvek elsősorban kapcsolati játszmákra épülnek. A "Cukormáz" azt az utólag elhamarkodottnak tartott döntést vonja be, amelynek következményeképp a Mérleg (akarata ellenére) mégiscsak feketén-fehéren felvállal egy párkapcsolatot. Márpedig amire ő igent mond, az csak a legnagyszerűbb társulás lehet - ott nem üthet tanyát gond, feszültség vagy probléma (lásd "Ezeregyéjszaka" vagy "Lúdanyó meséi").

Az ilyesmit hallgatva az ember először csak kékül-sárgul az irigységtől, míg véletlenül meg nem kaparja a cukormázat - ám ami akkor előbukkan, az gyakran több, mint zavarba ejtő. Ehhez igen hasonló a nem-győztes típusú "Rivaldafény" nevű sorskönyv, melynek tulajdonosa úgy éli az életét, mintha folyvást szerepet játszana egy színpadon valamely láthatatlan, ám folyvást jelen lévő közönség elvárása szerint. A Mérleg e szerepnek tökéletesen meg is felel, éppen csak őszinteségével, spontaneitásával és boldogságával fizet érte.