Kos játszmák A játszmaképlet taglalásakor említetteken kívül ("Don Juan", "Leporello") még kettő érdemel említést: az "Acélkecske" és a "Trójai faló". Az első jellegzetesen férfi, a második női játszma. Az acélkecskét legtöbben jól ismerik a Vidámparkból: virtuskodó legények lökdösik egy fémsínen, s ha kellő erővel taszítják meg, felszalad egy lejtőn, s ott hátsó fertályon billent egy mit sem sejtő bábut.

E leírás minden olyan erőpróbára illik, amely még ha tisztességes módon indul is, a végére úgy fordul, hogy egy gyanútlan kívülálló válik áldozatává, aki pechére rossz időben rossz helyre tévedt. Shakespeare Rómeó és Júliája az "Acélkecske" játszmák valóságos tárháza. A Montague-k és Capuletek háza népe addig kakaskodik, addig virtuskodik, míg a szópárbajt rendre kardok villogása váltja fel, s a végén Verona szép városa ismét gyászba borul. Vitathatatlan azonban, hogy a tizenkét jegy közül a Kos az egyik legkevésbé játszmaorientált típus. A játszmák ugyanis, mint említettem, mindig rejtetten és fondorlatosan kezdeményezett tranzakciókból születnek. A Kos ezzel szemben - karakteréből adódóan - nyíltan konfrontálódó, sportszerű alkat. Csak akkor fordul játszmához, ha az a célhoz vezető legrövidebb út.

A "Don Juan" játszma célját (az egyéjszakás kalandot) például bajosan tudná őszinte kommunikációval elérni. Ez áll arra a kardos Kos menyecskére is, aki úgy tapasztalta, igencsak riasztó látványt nyújt, valahányszor kivont szablyával rohamra indul. Ezért aztán kardját okosan a köténye alá rejtve felveszi a Megszeppent Kislány álarcát, s azt hordja egészen addig, amíg feleségül nem veszi valaki. Mikor aztán a falakon belülre kerül ("Trójai faló"), úgy érzi, eljött az ő ideje. A férj még fel sem ocsúdott, s máris megtörtént a hatalomátvétel. (Azért ne sajnáljuk őt a kelleténél jobban, hiszen tudjuk, hogy egy játszmához mind a két fél - ha nem is tudatos, de mindenképpen aktív - részvétele szükséges.) Kos sorskönyvek Ahogy a Halakat vesztésre, úgy a Kosokat nyerésre programozták.

Ezért aztán a kis Kos a szülői hangokból - speciális, karaktervezérelt szűrőjével - ilyen mondatokat szív magába: "Ne hagyd magad" (amikor verekedésbe keveredik az óvodában), "Katonadolog" (hasra esés után, mikor még nem döntötte el, sajnálja-e magát vagy sem), "Több is veszett Mohácsnál" (a vonaton felejtett plüssmaci miatti kéthetes búskomorságot megelőzendő). A Kosoknak gyermekkoruktól fogva csak úgy zsong a fejük a nagy hadvezérek, felfedezők és olimpikonok történeteitől. Ezekből formálódnak a "Babérkoszorú", a "Lovas szobor" és az "Aranyérem" elnevezésű sorskönyvek.

Így aztán a Kos, pályája csúcsán, mikor körpanorámás irodájából széttekint, s mindenütt csak csetlő-botló földi halandókat lát, őszintén nem érti, másoknak mért nem megy az, ami neki igen (ráadásul azok után, hogy nagy példányszámban kiadta a "Hogyan lettem gazdag és sikeres - legyél te is!" című könyvét). Az ebben sorjázó tanácsok két sorskönyvi utasításban összegződnek. Az egyik a "Tűzből a gesztenyét" nevet viseli, s arra biztat, hogy azt, ami rád vár, kapard ki bátran, nem nyafogva, még mielőtt más is észbe kap. A másik utasítás a lelátóról kiabált "Menj rá!", vagyis vedd észre, a labda ott pattog az orrod előtt. Igaz, hogy most épp más terelgeti, de te csak támadd meg, és szereld sportszerűen. Ha sikerül, te vagy a nyerő, ha nem, akkor pedig légy kemény, hadd hulljon a férgese - hisz' jól tudod: ez az evolúció törvénye.