Ikrek sorskönyvek

Az asztrológiai jegykarakterek közül a levegős triász (Ikrek, Mérleg, Vízöntő) hordja a legbeszédesebb trikófeliratokat. Közülük is élen jár az Ikrek, akinek pólóján ez díszlik: "Minden dolognak két vége van - én a könnyebbiket fogom meg." Vagy esetleg ez a páratlanul tömör és lényeglátó gyöngyszem: " A vitamin a héjában van."

Az Ikrek gyermek jelszava: "Utálom, ami hosszú és unalmas." Márpedig mindaz, ami a "komoly és felnőtt" világ része, annak mondható. Hosszú és unalmas a családi ebéd, az óvodai csendes pihenő, a lefekvés előtti rendrakás és Károly bácsi esti meséje. Így aztán a kis Ikrek olyan életet álmodik magának, ahol senki nem szólhat bele a dolgába, vagy ha mégis, akkor ő nyomban odébbállhat. Ebből formálódik azután a "Gyerekszoba" vagy "Disneyland" elnevezésű sorskönyv, amelyhez olyan miliő, munkahely és (gyakran idősebb) társ dukál, amely/aki megadja az Ikrek felnőttnek a hajdani rövidre szabott gyermekkor korlátlan meghosszabbítását. Így aztán a taxisok, az autókereskedők, a számítógépes játékfejlesztők és a playboyok éppúgy ezen a sorskönyvön osztoznak, mint az a gyermeklelkű popsztár, aki a házát körülvevő birtokra - saját szórakozására - egy teljes vidámparkot építtetett. Hasonló indíttatású a "Tengeri szellő" életprogram is, amely tulajdonosától nem kíván egyebet, mint hogy könnyedén lengjen át az életen, nem hagyva több nyomot maga után, mint egy langyos, sós fuvallat. Az "Enyém a világ" sorskönyv gazdája sem uralkodni jött, hanem a lépten-nyomon kínálkozó lehetőségeket kihasználni (az Ikrek ifjak főként ezzel az élet-forgatókönyvvel a hónuk alatt választják az üzleti pályát). Kifejezetten komor felhangokkal bír azonban az "Ahasvérus" elnevezésű (vesztes típusú) Ikrek sorskönyv, amelynek gazdája, miként a névadó Bolygó Hollandus, csak megy, megy, és sehol nem leli nyugtát. Ő az, aki már maga sem tudja, hogy hány válás is áll a háta mögött, életében már hányféle (fél )munkát végzett, és hány országban kért már ideiglenes letelepedési engedélyt. J

ellegzetes Ikrek forgatókönyv még a "Prométheusz" című. Dramaturgiáját követve a főhős trickster először alaposan átveri a világot (az üzleti partnereket, a biztosítótársaságot, az adóhatóságot vagy az államot), s utána már nincs is más dolga, mint várni a sziklára, a láncra és a menetrendszerű keselyűre (amelyik percnyi pontossággal meg is érkezik, és feladatához híven marcangolni kezdi hősünk máját). A keselyűt az esetek többségében valamely elhúzódó magánéleti probléma képviseli: meglepően sok sikeres üzletember ( trickster ) szenved - a megoldás minden reménye nélkül - gyötrelmes családi, párkapcsolati ügyek terhétől. Ikrek játszmák Közülük legismertebb az Eric Berne által részletesen ismertetett "Igen, de." elnevezésű, leginkább egy pingpongmeccsre emlékeztető játszma.

Ennek során az Ikrek találomra felvet egy problémát, amire a másik egy megoldási javaslattal válaszol. Ezt az Ikrek egy ellenvetéssel üti vissza ("Igen, de."), mire az asztal túloldaláról új javaslat érkezik, amit az Ikrek ismét csak cselesen hárít. A (tetszőlegesen hosszú) menet végén a játszmába bevont fél egyszer csak kifogy az ötletekből és tanácstalanul széttárja a kezét. Az Ikrek, aki erre a pillanatra várt, diadalmasan leüti a labdát: " Na ugye, hogy te sem tudsz rajtam segíteni!" Egy-null. Gyakori Ikrek játszma az Aesopus fabuláiból jól ismert "Tücsök és Hangya" történet. Ennek csattanója csupán annyiban tér el a mesétől, hogy ezúttal a Hangyának mégiscsak megesik a szíve a szegény, tehetséges, bohém művészen. S mivel az Ikrek Tücsök is eleve erre játszik, ezért egyetlen percig sem kell aggódnunk, mi lesz vele a hideg téli hónapokban. E játszmában a Hangya nyeresége az, hogy a Megmentő szerepében tetszeleghet, és hogy mindenki másnál hangosabban zokoghat a Tücsök temetésén (leginkább arra a tetemes adósságra gondolva, amit a szegény megboldogult kifizetetlenül vitt magával a sírba). A fentiek mellett még három Ikrek játszma érdemel említést. Az első a "Hoppon maradt nyenyere".

Itt hősünk lelkesen felbuzdít másokat, hogy hozzá csatlakozva valami pompás, nagyszerű dologban vegyenek részt: mondjuk menjenek el vele kirándulni. A feltüzelt barátok - a közben beköszöntött rossz idő dacára - már hajnali fél hatkor ott állnak a pályaudvar előtt, ám az Ikreknek se híre, se hamva. Két óra várakozás után, mikor már az utolsó vonat is elment, végre sikerül őt telefonon elérni. Álmos hangjában őszinte döbbenet és értetlenség: "Csak nem gondoltátok, hogy ilyen időben .? Nahát, nem hittem volna, hogy ennyire odavagytok egy kis kirándulásért! " A hoppon maradt, bőrig ázott társaság egymásra néz, és megállapítja, barátjuknak teljesen igaza van - épp csak azt nem értik, miért is érzik magukat ilyen elképesztően nyomorultul és megalázva. Ezzel némileg rokon a "Kámfor" nevű játszma. Ennek során az Ikrek egy hozzá közel álló embert belevon valamely kockázatos üzleti vállalkozásba azzal, hogy minden rendben lesz, de ha mégsem, akkor ott van ő (illetve az ügyvédje, nagybátyja vagy zseniális adótanácsadója), s meglásd, a dolog ripsz-ropsz megoldódik. És mikor aztán törvényszerűen beüt a ménkű, az Ikrek úgy eltűnik, mint a kámfor. Így hát az, aki a játszma horgát bekapta, egyedül szembesül a következményekkel, s kénytelen maga vállalni a teljes anyagi és erkölcsi felelősséget.

Az Ikrek ingeréhsége és mélységiszonya magyarázza az oly gyakori "Viszketőpor" nevű játszmát. Itt a gyanútlan szemlélő csak azt tapasztalja, hogy az Ikrek irritálóvá, sőt, időnként kifejezetten idegesítővé teszi magát - igaz, jó érzékkel épp csak annyira, hogy el ne érje a "rászólási küszöböt". Sorsdöntő megbeszéléseken például firkálni kezd vagy az asztalt kapargatja, esetleg szétesik kezében a golyóstoll, amit azután megpróbál a darabjaiból összerakni (ezt a manővert különösen kedveli, mert a makrancos rugóval valóságos ötletparádé rögtönözhető). Eszköz híján tehet szurka-piszka megjegyzéseket, amelyek ugyan sohasem bántók, de arra éppen alkalmasak, hogy kissé kizökkentsék vagy zavarba hozzák a másik felet. Az Ikrek el is éri a célját: egy idő után már senki sem ül le vele "komolyan beszélni", s nem is hoz szóba többé olyan témát, amely tőle túlzott figyelmet, vagy - uram bocsá' - koncentrált elmélyülést igényelne.