Bika sorskönyvek A gyermek Bika fejében ilyen és ehhez hasonló mondatok visszhangoznak: "Lassan járj, tovább érsz", " A járt utat a járatlanért el ne hagyd." Ha a szülő maga történetesen nem Bika, akkor ezek a jelszavak a nagyszülők vagy rokonok intelmeiből, illetve a népmesék tanulságaiból is nagy bőséggel begyűjthetők. Szinte minden úgynevezett "népi bölcsesség" eleven életre kel a Bika fejében, s azokat mint Szülői Hangokat hallja és tiszteli. A fenti intelmekből formálódnak azután a későbbi Bika életprogramok, amelyek lényegüket tekintve nagyon hasonlatosak egymáshoz, s változatos neveik mögött könnyen felfedezhető a közös eredet. Közéjük tartozik a "Cukorrépa" (gyökeret ereszteni, nem mozdulni, belterjes jólétben élni), a "Megáll az idő" (ha már az apámnak, nagyapámnak, dédapámnak jó volt így, őrültség lenne bármit is változtatnom), a "Pincétől a padlásig" (telerakom a házat mindenféle limlommal, amire egyszer talán még szükségem lehet) és az ehhez nagyon hasonló "Biztos, ami biztos" (építek egy vasbeton óvóhelyet a kertben, mert sohase' lehessen tudni.)

S bár a Bika sorskönyvek egyáltalán nem bővelkednek váratlan meglepetésekben és izgalmas fordulatokban, mégis, aki azt képzeli, hogy ezek a tétlenek és a tunyák életmintái, az alaposan téved. Állhatatos kitartás, rögeszmés elszántság és napi kemény munka nélkül egyikük sem lenne végigvihető (már pedig ha a Bika elhatároz valamit, azt egészen biztosan véghez is viszi). Bika játszmák A Bika, a Koshoz hasonlóan, nem kifejezetten játszmaorientált típus; tulajdonképpen jól elvan magában. Ez többek között abból ered, hogy - a jegyek között egyedülálló módon - képes önmagát megfelelő mennyiségű sztrókkal ellátni (gondoljunk ismét csak Micimackóra, aki lépten-nyomon megjutalmazza magát egy kis nyalánksággal). S mert a Bika játszmái elsősorban önmaga megerősítését szolgálják, többségük nem is okoz másnak számottevő lelki sérülést.

Játszmái közül legelterjedtebb a "Szumó" elnevezésű, melynek során a Bika egy másik ember segítségével bizonyítja be saját magának, hogy bármi történjék is, őt nem lehet álló helyzetéből kimozdítani. A játszma horga a Bikában hébe-hóba felébredő változás iránti igény. E csalit veti ki például az a fodrászlány, aki kijelenti: "Unom a tartóshullámot, és unom a melírt. Úgy érzem, többre vagyok hivatott." A horgot legtöbbször olyan tanárember kapja be, aki "meglátja a lányban a tehetséget". A közös munka ( legyen mondjuk hárfatanulás) egy ideig szépen halad, majd egyszer csak a tanítvány se szó, se beszéd, faképnél hagyja a tanárt, aki természetesen mélyen frusztrálódik ("pedig mennyi energiát öltem belé, és tessék."). A leány megkönnyebbült sóhajjal tér vissza fésűjéhez és ollójához ("szép, szép a zeneművészet, de azért meg is kell élni valamiből"), s egyszer s mindenkorra eldönti, minden a legjobb úgy, ahogy van, és bolond mindenki, aki változtatni akar azon, ami jó.

Alapjait tekintve ugyanerről szól az "Ez neked tényleg nem megy?" nevű játszma is. Itt a Bika szülött - azáltal, hogy a másik ember valamit nem tud meg csinálni , amit ő igen - megerősíti magát saját pozíciójában. A játszma célja nem a kisebbségi érzés ébresztése, hanem az, hogy őszinte csodálatot váltson ki másokból. Egyedi változata a "Cementes zsák", amikor a (százkilós) kétkezi Bika férfi odaszól az (ötvenkilós) értelmiségi barátjának: "Ugyan már, vigyük be ezt a pár cementes zsákot!" Azután félúton hátrapillant, és csodálkozva jegyzi meg: "Ó, hát nem bírod fölemelni? Akkor hagyd, majd én beviszem." S hátán a zsákkal, ajkán kis mosollyal elégedetten nyugtázza: "Milyen erős egy Bika vagyok én." A pehelysúlyú barát pedig eközben elgondolkodhat, miért is nem mondta rögtön (hiszen előre tudta), hogy ez neki úgysem fog menni.